Már a cikk elején szeretném leszögezni, hogy ez az a téma, amit szinte minden tetkós másképp, vagy csak kissé eltérően alkalmaz. Erre mondják, hogy ahány ház, annyi szokás. Ezért nem kell, ismétlem, nem kell pontról-pontra betartani ezt az írást. Nektek, és nekem is másképp esik a kezemre a gép, más a munkatempóm, és más, illetve többféle technikát alkalmazok.
Hasonlóan, mint a tűknél, amikor kezembe vettem az első gépemet, kb. annyi sejtésem volt, hogy, ha áramot kap, akkor működni fog. Az, hogy lehet rajta állítgatni ezt-azt, halvány fogalmam sem volt. Igaz, ha akkor piszkálok bele, valószínű, hogy még jobban elcseszem. Ahogy be volt lőve, úgy fogtam hozzá az első munkámhoz… 12 V-os adapterrel, amit anno a Nintendómból operáltam ki.
Miután eltelt pár év, és pár elrontott tetoválás, kezdtem el az ismerkedést magával a működési elvvel. Ezt a témát is jól ki fogom vesézni, de maradjunk a kezdeteknél. Tehát, ha még csak most fogtál gépet a kezedbe, olvasd át alaposan!
Kezdjük akkor az alapoknál, és egy alapvető törvénnyel:
Megpróbálom felsorolni azokat a tényezőket, amik nagyban befolyásolják egy munkamenet megfelelő működését:
tekercsek,vezetékek, leszorító gumi, pedál,tápegység, etc.)
2. Megfelelő átmérőjű elektromos vezeték, más néven Clipkord
3. Az aktuális munkához megfelelően választott eszközök
4. Helyes géptartás
5. Megfelelő tűmélység
6. Helyes nyújtás
Az sem mindegy, hogy mit, mivel, és hová tetoválunk. Értelem szerűen nem próbálunk meg kontúrozó tűvel besatírozni, egy nagyobb részt, és nem esünk neki magnum tűvel egy minimális mérettel rendelkező mintának. Így számít még:
2. A minta elhelyezkedése, mérete, és dinamikája
Tudom, most azt várjátok, hogy számokban, méretekben adjam meg a gép beállításait, de ez egyenlőre várat magára. Ismernetek kell – még ha zanzásítva is – a kezdeti lépéseket, mert szinte sokkal fontosabbak, mint a számok!
Tehát ezeket akkor nézzük szép sortban végig:
Ez ugye mindenkinek evidens? Olyan eszközökkel, felszereléssel nehéz jól, és jót alkotni, ami eleve problémás. Lehetőleg – amennyire szaktudásunk engedi – bizonyosodjunk meg az eszközeink állapotáról. Ha gyári gépet vásároltál, és első alkalommal szeretnéd használni, sem biztos, hogy neked megfelelően van beállítva.
(Vásároltam régebben egy tetováló gépet. A márkát, és az eladót nem nevezném meg. Kontúrra szerettem volna használni, így arra is volt beállítva. Első kipróbálás után, és több variációt kipróbálva is olyan hangot adott, mint egy döglődő szúnyog.)
Tápegységünk állítható legyen 12-15 V.-ig. Nagyon maximum csak 10 V.-ot fogunk használni így is.
Vigyázzunk, hogy lehetőleg ne törjük ezek vezetékeit, a pedál kényelmes távolságban legyen, és könnyedén használható.
Gépünkön ne legyen szennyeződés (ezt elkerülheted a gépfóliával).
A leszorító gumikat tegyük testközelbe, illetve párat hagyjunk a gépünkön is. A gép alsó része, és a kontakcsavar megfelelő helyet biztosít elhelyezkedésükhöz, esetleg a markolat szorító csavar elé helyezve.
Megfelelő átmérőjű elektromos vezeték, más néven Clipkord
Ennek átmérője nagyban befolyásolja a gép teljesítményét.
Ha kisebb az átmérő, hiába csavarjuk fel a tápon az áramerősséget, csak erőlködő hangot fogunk kicsikarni gépünkből. A fizika törvényei szerint, minél vastagabb egy vezeték, annál nagyobb áramerősséget tud elvezetni. Erre leginkább azok figyeljenek, akik nem áldoznak gyári Clipkordra, és saját maguk rakják össze a felszerelésüket.
Igaz, ha készen veszed a kábelt, megfelelő a diamétere, viszont a gépedhez való csatlakozása adott idő elteltével problémát jelenthet. Az Y formára hajtott rugós kapcsolódás – bár szabvány szerint csatlakozik – állandó mozgást produkál a gép testtel, így az elektomos töltések hatására elszenesedhet, szikrázhat, így később cserére érik.
A probléma elkerülése érdekében sok tetováló fix dugóval (pl.: RCA csatlakozóval) oldja ezt meg.
Egy-egy munkamenet megköveteli a pontos eszközök kiválasztását. Figyelni kell a markolatokra, csőrökre, tűkre, festékekre egyaránt.
Csak olyan eszközökkel dolgozz, ami kényelmessé teszi a munkád folyamatát. Hiába tetszik egy-egy nagyobb dizájnosabb markolat, ha a kezed egy kisebbhez szokott. Illetve attól, hogy egy tetováló gép külső gépváza valamilyen mintát formál, még nem biztos, hogy előnyös a használata is. A csőrök és a tűk kombinálásánál lehetőleg a megfelelő méret párosuljon. Később, ha véletlenül nincs az adott tűdhöz adott csőrméret, már lehetsz annyira rutinos, hogy problémamentesen tudsz mégis dolgozni vele. Kérdezz meg több embert, illetve próbálj ki te is több festéket. Attól, hogy valakitől csak negatív kritikát hallasz egy-egy márkával kapcsolatban, még nem biztos, hogy nálad is az lesz. A tűk kibontása után amennyire csak tudod – akár nagyító segítségével – nézd át a tűk hegyeit, nem-e esetleg kampós, vagy hibás. Viszont nem feltétlenül kell azonnal a legmárkásabb cuccost megvenned! Gondold csak el, ha egy kezdő gitáros kap egy Fendert (nagy márka a gitárok között). Attól, hogy iszonyat profi a gitár,ő még nem tud jobban játszani rajta!
Erről már írtam egy cikket. Kontúr-Satír címmel
Erre nagyon oda kell figyelned! Valahol már erről is írtam megjegyzést, de most megpróbálom kifejteni.
Egy nagyon alap beállítás, ha úgy dolgozunk, hogy a csőrből nyugalmi helyzetben nem lógnak ki a tűk végei, bekapcsolás után 1,5-2 mm az amplitúdója. Azok, akik még nem merik kiengedni a tűket, gyakran ezt a beállítási mércét használják. Egyrészről ez egy biztos dolog, mert a vonalaid egyenletes mélységben hatolnak a bőrbe, másrészről viszont nem látod a tű hegyét, így megvan az esélye a félrecsúszott kontúrnak.
Ha viszont nyugalmi helyzetben kilátszanak a tűk végei, lehet, hogy túl mélyre fogod ütni, így sebesedhet, keloidálódhat a tetoválás is.
Mi a megoldás?
Azt tudom javasolni, ahogy én is megtanultam. Eleinte az első megoldással dolgoztam. Bár nem láttam a tűket – és sikerült is pár munkát elrajzolnom – rájöttem a technikára. Így később egyre inkább kintebb, és kintebb engedtem a tűket. Mára már csak így használom.
Persze arra mindenki figyeljen, hogy mely testterületre tetovál. Figyelni kell a vendégünk reakcióját, ha kényes területre érkezünk. Csontokhoz közel, vékony bőrfelületen kicsit húzzuk vissza a mélységet. Izmosabb, vastag területeknél már bátrabban dolgozhatunk.
Ahhoz, hogy a tintát helyesen tudjuk a bőrbe juttatni, szükségünk van a másik kezünkre is. Míg az egyik kezünkben a gépet tartjuk, a másikkal a tetoválandó részt „kezeljük”. Lehetőleg tarts ebbe a markodba egy törlőkendőt, hogy a feles festéket, a munkamenetedből való kiesés nélkül le tudd törölni. Általában kettő, vagy három pontból álló nyújtást szoktunk alkalmazni.
A hüvelykujj + mutató és/vagy középsőujjszéthúzásával érjük el
A hüvelykujj + mutató és/vagy középsőujj + a géptartó kezünk tenyér élével érjük el
Mindkét technika hasznos, de nem mindig kell alkalmazni! A helyes tartásnál érzed a tű bőrbe való bejutását, mozgását, így elősegíted a tinta megfelelő eloszlását. Kontúrnál, lágyékos puha, vagy zsíros testterületnél, esetleg hajlatoknál igen hasznos segítség. Alkalmazásával megkönnyíted saját munkádat, és a vendégednek sem okozol nagyobb fájdalmat a több szöszmötöléseddel.
Az, hogy ki melyik tűmérettel, tűfajtával szeret dolgozni, egyéntől függ. Valaki a magnumokra, valakik a kör tűcsoportokra esküsznek. Illetve szintén van, aki mindkét típust előszeretettel használja. Arra figyelj viszont, hogy helyesen válaszd ki a mintához, vagy részletéhez a tűméretet. Lehetőleg ne szoruljon, ne akadjon, mert úgy jársz, mint egyszer én is. A tetoválás folyamán egyszerűen letört a felforrasztott tűcsoport a szárról, nem kis bonyodalmat okozva.
A tűkről további részleteket itt olvashatsz:
Egy nonfiguratív mintát nem kezelhetünk úgy, mint egy realisztikus portrét. Sokszor említettem már, hogy jó, ha jártas vagy más művészetekben is. Legyen szó akár festésről, akár rajzolásról. Tudnod kell, hogyan fog zajlani a munkafolyamat. Ezt akár a fejedben tarthatod, akár le is írhatod, a lényeg, hogy minden lépés következik valamiből, és arra épül a másik. Ne ess egyből a közepébe, ne kapkodj! Egy szép tetoválás törődést igényel akár a viselője, akár a készítője szempontjából. Tudnod kell elhelyezni is a bőrön, és lehetőleg illeszkedjen a vendég személyiségéhez, kritériumaihoz is. Ez persze egy-egy nagyobb beszélgetés után alakul ki! Tudni kell lebeszélni egy-egy rossz döntésről, ugyanakkor ezt illik megmagyarázni, sőt bebizonyítani is. Ezáltal egy kezdetleges minta is lehet szép, ha jó helyen van, és szereti a viselője is.
Ismerned kell a formákat, és azok alkalmazkodását egy testfelületen. Szimmetria, Torzítások, mozgás, és térkitöltés. Ezek mind a minta szépségét segítik elő. És mindezekről írok a következő részben.
